Döntés előtt

Annyi kérdés merül fel nap mint nap, ami bizonytalansággal tölt el. Alig oldok meg egyet, már ott a másik. Amikor az ember kezd felnőni, annyi minden van, amit át kell gondoljon, és amiben döntenie kell. Az örökös tépelődéssel és a helyes megoldás keresésével rengeteg időm megy el. Ugye komoly dolog felnőni?

Fél évvel ezelőtt ha valaki megkérdezte tőlem, hogy mi lesz velem 1 év múlva, határozott választ tudtam adni. A válaszom még most is határozott, csak a mondandóm mögött kétségek bújkálnak.

Miért merünk olyan nehezen változtatni? Félünk feladni a megszokott kis életünket, hiába érezzük azt, hogy ez mégsem olyan jó, jobbat is ki lehetne hozni belőle, de mégsem tesszük.

Most én is egy nagy döntés előtt állok, és bár már régóta tudom, hogy igen lesz rá a válaszom, tele vagyok kétségekkel. Mi lesz, ha mégsem sikerül úgy minden, ahogy elterveztem?

Bátornak kell lennem. Hiszen olyan lehetőség állt fel, ami teljesen megváltoztatja az életem.. Pont ez az, amit szeretnék. Ha most futamodom meg és nemet mondok, akkor sohasem fogok innen kiszabadulni. Most költözhetem el itthonról, most kezdhetem majd el az önálló életem.

Tele vagyok bizonytalansággal mégis. De ezt próbálom elfojtani és arra gondolni, hogy milyen jó lesz, ha mégis úgy sikerül, ahogy én szeretném. Most kell változtatnom, amíg nincs családom, fiatal vagyok és semmi sem nehezíti meg igazán azt, hogy itt hagyjam az eddigi életem.

Tudom, hogy nehéz lesz, sokszor azt fogom gondolni, hogy bárcsak ne így tettem volna. De legbelül mégis érezni fogom, hogy ez nem igaz, hiszen pontosan tisztában voltam vele, hogy nagyon nehéz lesz, és mégis belevágtam.
Nem én vagyok az egyetlen, aki fősuli mellett dolgozik és próbálja eltartani magát. A célom adott, csak rajtam múlik, hogy sikerül-e elérnem ;)

Újévi idézetek

Ha nem a vers poéntartalma számít...

Melletted akarok lenni éjfélkor. Kezdjük együtt az új esztendőt. De én szeretni fogom ezt a régit is.

Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük.

Az optimista azért várja az éjfélt, hogy az új év elkezdődjön, a pesszimista pedig azért, hogy megbizonyosodjon róla, az óév elmúlt.

Peregnek a percek,
órák és napok.
Te hozod nekünk
a nevető napot,
vidám hóvirágot,
lila ibolyát -
s újra hallhatjuk
a madarak dalát.

Három perc, és itt az éjfél,
kerek lesz az öreg év.
Ha nem hozta el, mit kértél,
talán megadhatja még,
két és fél perc pont elég.

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK! :)

Új esztendő, jöjj el...

Eddig mindig tudtam, hogy mit hoz az új év. Most teljes sötétséget látok. A suliból már csak fél év van, és bár változtak a korábbi elképzeléseim, attól még semmi biztosat sem tudok. Tudom, hogy biztosra semmi sem biztos, de ennyire bizonytalan rég voltam :D

Úgy döntöttem, hogy fősulis szeretnék lenni. Másfél éve nem jött össze, hogy bejussak, és úgy voltam vele, hogy nembaj. Valóban nem az, jól alakult végül így is a dolog, hiszen lassan banki ügyintéző leszek :) Kopkopkop...

Nem akartam továbbtanulni, azonban végiggondoltam a dolgokat, és úgy láttam a legjobbnak, ha mégis ezt az utat választom. Ez sem egyszerű, hiszen most reformálnak meg mindent az oktatásban, és a mai gazdasági-pénzügyi helyzet sem a legjobb. Anyuékkal úgy látjuk, hogy nem tudjuk finanszírozni a fősulit: tandíj, jegyzetek, kolesz, enni is kell valamit, utazgatni is kell.. Ez mind-mind rengeteg pénz.

Csakhogy! Nyáron -remélem- meglesz a banki ügyintéző végzettségem, amivel már dolgozni is lehet. Februárban jelentkezem fősulira, levelezőn. Keresek egy bankot, ahol befogadnak és dolgozhatom, és megkeresem a tandíjamat. 
Fővárosi lány szeretnék lenni. Tamás januárban albérletet keres, állást kapott, ott fog dolgozni biztosan. Nem akarom, hogy csak hétvégente találkozzunk úgy, mint eddig. Főleg, ha már én is dolgozni fogok. Hiszen felnövünk lassan, és ha nem leszünk képesek 2 és fél év után együtt tengetni az életünket...
De nem gondolok ennyire előre, Ő mit sem sejt a tervem ennek a feléről, nem szabad tervezni 8-9 hónappal előre, hiszen jajj de nagyon messze van az még.

A lényeg a lényeg, mindkét elképzelésem megvalósulhat jövőre: dolgozhatom és a tanulást is folytathatom. Tudom, hogy a kettő együtt nagyon nehéz, de úgy érzem, hogy bírnám. Egyre többet és többet tudok teljesíteni és még nem akarom megtudni, hogy hol a vége.

Ezt szeretném a jövő évre.

Felnövök. Neeem, nem növök még fel, nem vagyok több 165 cm-nél, nem lehetek felnőtt. Nem is leszek az sohasem, csak önállósodni szeretnék.

Önállósodni, Tamással... ♥

Van az a pillanat

Korábban sok helyen olvastam azt a közhelyet, hogy "Az idő mindent rendbe hoz". Azt hittem, hogy nem, ez biztos nem lehet így. Közben meg dehogynem, nagyon is.
Van, amikor akkora teher nyomja a vállam, hogy azt hiszem, sohasem tudok megszabadulni tőle már. Bármennyire küzdöm ellene, próbálok megoldást találni rá, egyszerűen nem megy. Míg nem egy szép napon úgy ébredek, hogy valami változott. Nézek, nézelődöm, de nem tudok rájönni, hogy mi az. Az időjárás? Az madarak csicsergése változott meg talán? Nem, egyszer csak a korábban olyan nagyon nagy tehernek tűnő valami elmúlik, mintha ott sem lett volna sohasem. Csak egy bizsergető érzést hagy maga után, és a változásnak, változtatásnak a reményét.

Az utóbbi időben egyre több ilyen ébredésem van. Már hosszú ideje valami nagyon aggasztott és azt hittem, hogy ez már mindig így marad. Nem gondoltam volna, hogy ez megoldódik és rendeződnek bennem a dolgok, de úgy látszik, az idő valóban mindenre gyógyír. Most úgy érzem, hogy nem küszködöm belül semmivel, felszabadultam. 

Biztos jön majd még más probléma, ami nyomasztani fog, de most már türelmes vagyok, hiszen tudom, hogy előbb utóbb minden rendeződik. Ha nem tudom magamtól elérni, akkor hátradőlök és megvárom, hogy az idő rendbe hozza.

Lehet, hogy pár hónap esetleg pár év kell hozzá. De abszolút megéri várni, hogy teljes harmóniában éljünk. :)

Annyira igaz, hogy nincs is rá szó

"Ugye, szerinted se normális az, hogy valaki akarattal, ahogy te szoktad mondani, erőnek erejével hinni akar egy embernek, bízni akar benne, de tényleg minden igyekezettel... és nincs is semmi olyan, ami miatt ne bízhatna benne... és hiába utálja magát érte, egy hülye állat ott a belsejében folyton csak arra vár, hogy egyszer csak igenis kiderül..., hogy nem lett volna szabad bízni... Ugye, ez nem normális, nem lehet normális?"

Ez az idézet teljesen a szívembe talált. Mintha én írtam volna. Miért most találkoztunk, miért nem pár évvel korábban...?! Akkor nem lennék bizalmatlan olyan ember felé, akire tulajdonképpen az életemet is rábíznám, kérdés nélkül.. Utálom, hogy ennyire megsebezték a lelkem..

Azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen.. Olyan nagy kérés ez?

Miért nem lehet minden bizalmatlanság nélkül boldog az ember? Tudom, hogy ő sosem bántana meg, de eddig mindenkiről azt hittem, miért lenne ő a kivétel? Még a választ is tudom: ő a kivétel. Nem benne nem bízom, hanem még mindig a régi sérelmeimmel küzdöm.

Harcolok magam ellen, és én fogok nyerni.

Nélküled is tudom, hogy mi jó nekem..

Mindig azok szúrnak hátba, akiktől a támogatást várnám. Ahelyett, hogy segítenének és meghallgatnák a terveimet, nap mint nap azt kell hallanom, hogy ha befejezem a sulit, akkor nem lesz belőlem semmi, nem lesz munkahelyem. Valami gonosz "barát" mondd ilyet? Nem, a szüleim. Általános témájuk az, hogy milyen kilátástalan a jövőm. Pedig ha meghallgattak volna legalább csak egyszer is, tudnák, hogy mennyire nincs igazuk.

Oké, aláírom, hogy ők már tapasztaltak egyet s mást, de ez már az én életem, én irányítom és nem ők. Nem tudják, hogy jövőre már nem velük fogok élni, hogy ha befejezem a sulit, a lehető leghamarabb elmegyek itthonról.

Mint mindenki, én is gondoltam már arra rengetegszer, hogy milyen lenne, ha nem itt élnék. Korábban, amikor ilyenen gondolkoztam, még féltem és nem akartam, hogy egyszer eljöjjön az az idő. Most pedig, ez az, amit a legjobban várok :)
Ez az utolsó évem a suliból, nyáron a vizsgákkal lezáródik minden. Nagyon nehéz lesz a vége, de most már tisztán látom a célom: sikeresen teljesítek a suliban, megmaradok továbbra is tökéletes barátnőnek, és ha minden más, amit elterveztem összejön, akkor azzal élhetek, akit a legjobban szeretek..

Beleborzongom abba a gondolatba, hogy az elkövetkező év mennyi változást hordoz magában.. Persze a terveim sohasem úgy sülnek el, ahogy szeretném, de ez most nem álmodozás, ez konkrét terv. Már tudom, hogy mit akarok.

Ez nem csak képzelgés, álmodozás, és kamaszkori hiszti. Azokon már túl vagyok :D Ha igazán érdeklődnének irántam és nem hurrognák le minden ötletem, akkor elmesélném nekik azt, ami igenis engem igazol; és azt, hogy hogyan fogok kirepülni a családi fészekből.. :)

"Félkész a tervem, úgy bolyong bennem, akár egy eltévedt árnyék.."

És még mindig meglepődöm...

Legszívesebben arcon csapnám magam, és a szemembe ordítanám, hogy "Te lány, hát nem tanultál még az eddigiekből??!!" Mikor volt olyan, hogy amit elterveztem, az úgy is sikerült? Ha azok a terveim nem sikerülnek, amiket estére tervezek, mit várhatok azoktól, amelyeket 1 év múlva szeretnék megvalósítani?! Nem vagyok már naiv kislány, rémisztő, hogy ennyire kiszámíthatatlan az élet.

Igazából nem a megvalósulatlan péntek estém bosszant, hanem az, hogy megváltozott bennem valami. Nem találom azt az érzést, amely mindennél fontosabb lenne most számomra. Eltűnt a bizalom. Bár nem ez a helyes megfogalmazás, mert tudom, hogy nincs okom nem megbízni benne.. Inkább félek. Annyira az életem része már, és annyira jó minden, hogy egy ideje félek attól, hogy valami/valaki elrontja ezt.  Mindenhonnan azt látom, hogy a bizalom egyáltalán nem fontos. Eddig nem volt ilyen problémám, remélem eltűnnek a sötét felhők a fejem fölül.

Az is érzékenyen érint, hogy 2 barátnőmet búcsúztattam el; koleszosok lettek messzi városokban. Persze hétvégén találkozhatom majd velük, de hét közben nincsenek itt. Nincs spontán sétálás, pletyizés, sörözés.. Ha nem lennék ilyen labilis állapotban, biztos nem esnék így kétségbe.

Hisztizhetnék, csapkolódhatnék, sírhatnék, nyavalyoghatnék de nem teszem, hiszen ez egy múló állapot, lesz még rosszabb is :D Nem ám, optimista vagyok teljesen. Megtettem egy nagy lépést, amit már régóta terveztem és azt hittem, hogy nem leszek rá képes. Csomószor megfogalmaztam magamban a mondanivalót, bár tudtam, hogy semmi értelme. Tényleg nem azt mondtam, amit elterveztem, de legalább kiadtam magamból azt, ami nyomasztott. 
Most alszom egy nagyot. Délelőtt hátha úgy ébredek, hogy rendeződtek a dolgok magamban. Ha nem, várok. Mást úgysem tehetek, ráérek :)
Tudom, hogy a dolgok nem oldódnak meg maguktól, de megléptem az egyetlen megoldás a felé, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba :)

Bizalom

... a legjobbakban is csalódunk, akikről semmi okunk nem volt hinni, hogy keserűséget, bánatot és csalódást okoznak nekünk... talán jóhiszeműen vagy tudaton kívül? Meglehet, de ez nem változtat semmit a kínos megdöbbenésen.

/Karinthy Frigyes/

A bizalom minden kapcsolat legalapvetőbb feltétele, legyen szó barátságról, szerelemről vagy bármi másról. Ha egyszer megégeted magad, sokkal óvatosabb vagy a jövőben, és egyre nehezebben engeded magadhoz közel az embereket.

Az élet már sokszor megsebzett. A környezetemben egyre többet láttam azt, hogy a hűség és a bizalom nem fontos, hiszen amit a másik nem tud, az nem fáj. Ez a hozzáállás nagyon megnehezíti az életemet, még most is. Hiába hiszem azt, hogy az emberek változnak és tiszteletben tartják egymást, ez sajnos nem így van.

Másfél éve azonban megváltozott bennem minden. Amikor megismerkedtem a barátommal, benne egyből megbíztam. Még úgy is, hogy csak hétvégente találkoztunk, meg sem fordult a fejemben, hogy bármi rosszat tenne, hiszen annyira más volt azokhoz a fiúkhoz képest, akiket addig ismertem vagy közöm volt hozzájuk.
A múlt azonban nem tűnik el. Gyanakvó vagyok folyamatosan, nem féltékeny, csak hála a múltamnak, az ördög sohasem alszik.
Éppen ezért, ha kicsit máshogy viselkedik velem vagy nem figyel rám úgy, ahogy én szeretném, egyből kétségbeesem és a legrosszabbra gondolok. Holott nem zavar, ha nem mindig van velem, csak vannak nehezebb napjaim. Úgy, ahogyan neki is, ezzel tisztában vagyok.

A felhőket azonban most eloszlattam, elé álltam a kételyeimmel és újból kék az ég :)
Legalábbis nagyon remélem. Ha mégsem így lenne, akkor benne csalódnék a legnagyobbat, és azt nem szeretném. Ha ő átver, akkor kiben lehet megbízni?!

Azonban örök optimista vagyok, ezért amikor felmerültek bennem a gondok, legbelül éreztem, hogy minden rendben van. Annyi minden történt már velem, hogy nagyon jól ki tudom ismerni az embereket.
Meghát jobb félni, mint megijedni ;)

Tudom, hogy mindenki tisztában van vele, de ezúton szeretném én is felhívni a figyelmet arra, hogy nem szabad a másik érzéseivel játszani, mert azzal nem csak a közeli jövőjét, hanem az egész életét elbizonytalaníthatod.

Eső után köpönyeg Oo

Ahogy az májusban-júniusban lenni szokott, egyik pillanatról a másikra elkezdett szakadni az eső. Épp hogy be tudtunk vonulni fedezék alá, már jég pattogott mindenhol. Több szakaszban is kaptunk az égi áldásból. Szegény kutyus félt, úgyhogy Bátyóval kinn töltöttük a vihar nagy részét az udvaron. Csináltunk sok képet meg videót :D Mókás volt.
Most pedig kinyitottam minden ablakot, mert meleg van benn és megfájdult a fejem.

Hetek óta csak vizsgázni járok már be, nincs sulim, köszönhetően a vizsgaidőszaknak. Ma volt az utolsó, legalábbis remélem :D Elég nehéz volt, de hátha sikerült. Majdcsakmááár.
Ha minden jól sikerült, akkor a héten pihizhetek, aztán jövő héttől gyakorlatra megyek. 6 hetet kell eltöltenem, csodás lesz ^^". Biztos izgi lesz meg mittudomén, de ne a nyaramból vegyenek már el ennyi időt.. Sebaj, attól még nem lesz kevesebb program a nyáron.

Amióta nem írtam ide, lett egy édi-bédi kiskutyunk, a végén adok képet *-*

Amikor kisebb voltam, izgultam a szülinapom előtt. Most már nem izgulok, szeretném lelassítani az időt, ugyanis pénteken a 20. életévemet kezdem el. De én nem vagyok annyi, nem fogok felnőni, segítsééééééég!!!!! Régen menőnek tartottam azt, aki 20 éves, most már nem így van :D

Lehet takarítok most. Vagy nem. Nemmondommeg háháhá.

Ahogy ígértem:

Sára kutyus :)

Ömlesztett boldogság

Hogy mi mindennek tudok örülni? Annak, hogy

* esik az eső. Mert utána mindig kisüt a nap és jó idő lesz, előbb utóbb. Nem is beszélve a szivárványról.

* nem keserít el, ha becsúszik egy-két pót zh. Hol az izgalom abban, ha minden elsőre sikerül?

*  Donni végre visszaír msn-en vagy bárhol, ahol próbálom elérni >.<

*  reggel a buszon ülve, a fűre nézve látni, hogy rásüt a nap, az annyira jó :)

* rábukkanok egy zenére, amit régóta kerestem.

* találok egy könyvet itthon, amit még nem olvastam el.

* újra elolvasni azt a könyvet, amit már sokadszorra :p

* váratlan éjszakai sms-t kapok Tamástól.

* hétvégén Mellette ébredek fel :) ♥

* már csak 1 hét a sulii ^^ (lehet irigykedni)

* csak 3 vizsgánk lesz.

* holnap már kedd ^^

* elolvassák a bejegyzésem, és kapok komit :)

* találni egy olyan idézetet, ami abszolút leírja az érzéseimet.

* van itthon gyümölcsös müzli.

* nyáron megyek gyakorlatra. Ennek valójában nem örülök túlságosan, de majd találok benne valami jót biztosan :D

*optimista vagyok, annyira, hogy nagyon.

* minden apróságnak tudok örülni.

Ezt tudom tanácsolni mindenkinek. Ha a legapróbb dolgokban is találsz egy pici jót, akkor már megérte felkelni, és nem érhet véget rosszul a nap :)

Hisz A rohanó felhők felett mindig kék az ég ^^

Nyusziünnep

Tegnap este visszagondoltam arra, hogy kislányként mennyire odavoltam a húsvétért. Mindig készültem, anyuval tojást festettünk, feldíszítettük a lakást, hogy amikor jönnek a locsolók, igazi húsvéti hangulat fogadja őket.
Felöltöttem a legcsinibb ruhámat és az ablakban könyökölve lestem, hogy jön-e már valaki. Listát készítettem a locsolókról és büszkélkedtem azzal, hogy milyen sokan eljöttek hozzám. Titkon attól féltem, hogy kevesen jönnek és el fogok hervadni.

Pár éve teljesen elmúlt nálam a húsvét varázsa, de ahogy visszagondoltam a tegnap estére, újra kislánynak éreztem magam, és még mindig van bennem valami különös érzés. 
Sajnos kinőttem abból, hogy sokan jöjjenek locsolni. Az osztálytársak messze vannak, a régiek pedig már "öregek", mint én, és nem járnak locsolni :D
Azért idén sem hervadtam el, reggel Tamás a nyakamba öntött vagy fél üveg ásványvizet és apu is megtalált vízzel. Idén többet kaptam abból, mint kölniből, de nembaj, a locsolás a lényeg.

Abban azonban biztos vagyok, hogyha nekem lesz kicsilányom, támogatni fogom abban az ötletében, hogy várja a locsolókat, mert nagyon jó érzés ezen az ünnepen is azt érezni, hogy fontosak vagyunk másoknak :)

További nagyon kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek! :)

Megesik, hogy a csiga elesik

Ez a hét elég furi volt eddig. Ha lehet úgy fogalmazni, takarékra vettem magam, akaratom ellenére. Mindig kicsattanok az energiától és a jókedvtől, most valahogy visszaesett ez a lendületem.
Nem volt rossz kedvem, csak olyan húdenagyon jó sem. Furcsa volt, hogy nem vigyorgok állandóan :D Így még az idő is lassabban telt. Tudtam azonban, hogy ez egy múló állapot, előbb-utóbb visszaáll minden a rendes kerékvágásba. Így is lett, most már vigyorgok, mint a tejbetök :D
Kedden a környezetemben mindenkire rátört az őszinteségi roham, aminek most kifejezetten örültem. Donni szerint veszélybe került a barátságunk, szerintem nem :D Az utóbbi időben mintha eltávolodtunk volna egymástól, de tizensok évet nem fogunk csak úgy felrúgni :) Ő az egyetlen barátnőm, száztíz százalékosan megbízom benne, feltétel nélkül hallgatok rá. Mostantól jobban odafigyelek rá, mert az én hibám is, hogy ez történt. Megbeszéltük, megoldottuk a problémát :)
A leginkább Bátyón lepődtem meg. Néhány sör és pár óra beszélgetés után megint azt éreztem, hogy közel került hozzám és megbízik bennem. Nem szeretem, ha másnak előbb beszél a gondjairól, mint nekem, a húgának. Teljesen őszintén elmondott mindent, én őszintén lecsesztem, ha hülyeséget mondott :D Hiányzott már az ilyen beszélgetés.
Kezdek egészségtelen életmódot folytatni, alig aludtam még a héten. Bár már látom előre, hogy ma is éjszakázni fogok. Nem tudom miért kínzom magam állandóan :D
Ez van, holnap már péntek, lehet pihizni.
Elképesztő gyorsan repül az idő. Tanulnom kellene már gőzerővel, de valahogy nem tudom rávenni magam. Majd holnap - mindig ezt mondom. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül :D

Múlt héten össze voltam zavarodva, ez teljesen elmúlt. Hiányzik Tamás és irtó boldog vagyok ettől az érzéstől. Mert amikor nem bukkantam magamban ilyen érzésekre, akkor bizony megijedtem.

Ez az igazi optimizmus: annak örülök, ha hiányzik.. Lám-lám, mindig a régi maradok (:

Történjen bármi.. ^^

Bang, bang, bang on the door baby

Az elmúlt pár hetem érzelmi színvilágára a fekete-fehér-szürke kombináció épp úgy igaz lehet, mint a tarkabarka.
Ha nem érted a megfogalmazásom, nem benned van a hiba, mert tulajdonképpen én magam sem tudom, hogy mi volt a gond. Kicsúszott a lábam alól a talaj, eszméletlenül bizonytalan lettem. Pont azon a téren, amelyben a legnagyobb volt az összhang bennem és kétség sem merült fel. Most ennek jött el az ideje, de szerencsésen átvergődtem rajta.
Lehet a jó idő volt rám ilyen hatással. Valamiért azt éreztem, hogy nem akarom lekötni magam, holott iszonyat szerelmes vagyok. A szabadság és a kötődés ütközött egymással. Nagyon különös az az érzés, amikor rajongsz valakiért, mégsem akarsz mindig vele lenni. Azt hihetné az ember, hogy ez a két érzés nem fér el egymás mellett. Igaz is, mert nem fér el, de felmerülhet. Mi ilyenkor a teendő? Kilábalni a kétségbeesésből, ami lehetetlen feladatnak tűnik. 
Hála azonban a lehengerlő személyiségemnek és optimizmusomnak, megoldottam a problémát :D Nem volt egyszerű, megküzdöttem önmagammal, és én nyertem :D
Donninak összesűrítettem 5 percben a problémám és ugyanennyi idő alatt kidolgoztuk a megoldást. Lehet írtam már korábban, nem tudom, de elég nehéz időszakom volt kb. 2 éve. Ez a gond az, mint minden tizenévesnek: szerelem. Nehéz volt kilábalni belőle, nem akartam szerelmes lenni, ő azonban nem hagyta, mindig visszacsalinkázott hozzám. Amikor lezártam ezt a "korszakot", akkor sem rendeződött minden. A jó az volt az egészben, hogy szabad voltam, buliztunk minden hétvégén, hétköznap csavarogtunk. És itt van a kutya elásva: jött a jó idő, a bulik, én meg megyek és eszembe jut, hogy nem pasizhatok. Ez persze nem is hiányzik, mert az enyém a világon a legjobb, csak hát na :) Visszakopogtatott a múltam egy része.
Régóta írok naplót, és tegnap visszaolvastam. A legfurcsább az egészben, hogy pont 1 éve jött rám ugyanilyen bizonytalanság, napra pontosan. Ahogy még visszaolvastam vagy előre, minden bejegyzésemből a jókedv és a vidámság sugárzott, még akkor is, ha éppen nem vidám témáról írtam. Minden gondom elszállt, újra biztos vagyok az érzéseimben és tudom, hogy mit akarok. A legfontosabb pedig az, hogy tudom, kivel akarom az életem :) (L)

Ilyen vagyok valójában.. Optimista, aki rózsaszín szemüvegben látja a világot, és ha összetörik, megragasztja. :)

Kést a szívbe

Kínzom magam. Újra és újra eszembe jut az, hogy nem vettek fel fősulira. Most már kevésbé okoz fájdalmat, de volt egy időszak, amikor kevesebbnek, butábbnak, szerencsétlenebbnek, kevesebbnek éreztem magam emiatt. Ezt már lerendeztem, bár nem volt egyszerű menet. Végiggondoltam a további lehetőségeimet, és lehet, hogy így jártam a jobban.. Remélem.
Mindenesetre nem csüggedem, nézem a lehetőségeimet a jövőmmel kapcsolatban. Szeretnék még tanulni, de az biztos, hogy nem ezen a vonalon, amin most vagyok. Nem jó azt tanulni, ami nem foglalkoztat.
Már régóta tudom, hogy mi az, ami engem érdekel. Irodalomtudományt fogok tanulni a közeljövőben. Eldöntöttem és kész, ez lesz. 
Hiszen állandóan olvasok, minden érdekel, ami művészettel és könyvekkel, regényekkel, novellákkal, versekkel kapcsolatos.. Teljesen önkívületi állapotba kerültem, amikor elkezdtem ezután nézelődni. Még most is borsózik a hátam :$ :)
Ez érdekel, ezt szeretném tanulni. Mert szeretem azt tanulni, ami érdekel.

Ez a bejegyzés nem azért íródott, mert valami mondanivalóm van vele. Csak egyszerűen senki nem volt a közelemben hirtelen, akinek ezt elmondhattam volna. Ezért csudajó a blog :)

Kigyulladt a fény

Az utóbbi pár napban igen fura érzés kerített hatalmába. Meg sem tudom most fogalmazni.. De találtam egy idézetet, ami kifejezi ezt az egész zavarodottságomat.

"Minden kapcsolatban normális jelenség s nem vésztünet, hogy időnként jobb egyedül; hogy az érzelmek is vágynak pihenésre; fáradtságuk múlékony."

Nem is ragozom tovább, teljesen felesleges. Nem velem van a baj, ugyanúgy szerelmes vagyok. Bár ezt tudom. :)

Megnyugodtam ^^

Tanulj meg nevetni magadon

Ha ezt a képességet kifejleszted, sok-sok kellemetlen pillanattól megkímélheted magad. Én szerencsére az a fajta vagyok, akit nehéz zavarba hozni, a legnagyobbat tudom magamon nevetni.
Megbotlottál, elestél és mindenki látta? Ne törődj vele, kelj fel, nevess egy nagyot, mondd vidáman és kacsintva, hogy pont így akartam ;) Veled nevetnek majd és nem fognak később ezzel cikizni. Te sem úgy fogsz visszagondolni erre az esetre, hogy úristen mekkora gáz volt, hanem nevetni fogsz.
Pénteken hasonló helyzetbe kerültem - megint. :D
Biliárdozni voltunk, de iszonyú béna vagyok benne. Tudom, majd belejövök :D
Szerintem még életemben nem is játszottam egyébként. Volt, hogy el sem találtam amit kellett volna. Mármint a fehéret igen, csak a másikat nem :D Nem jöttem zavarba, kacarásztam jókat. Fiúk rendesek voltak, nem nevettek ki, de amikor látták, hogy nem visel meg a bénaságom, kaptam egy-két szúrós megjegyzést. Szerintem nem szórakoztunk volna ilyen jól, ha tudok játszani :D 
( Csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy mi nyertünk ^^ .. vagyis inkább Tamás, én nem voltam nagy segítség)
És valóban nem úgy gondolok vissza arra az estére, hogy jajj de ciki voltam, hanem úgy, hogy milyen jót szórakoztunk. Igaz, hogy rajtam, de legalább jó volt :D

Küszöbön

Egyik órán megkérdezte tanárnéni, hogy szerintünk melyik az a pillanat, amikor felnőtté válunk. Ez egy igazán nagyon jó kérdés.
Mikor növünk fel? Amikor a kezünkbe kapjuk az érettségit? Amikor betöltjük a 18-at? Amikor önállósodunk, saját ház, kereset? Magam sem tudom. 19 éves vagyok, de néha azon kapom magam, hogy önálló életet akarok, elköltözni, dolgozni. Az az ijesztő, hogy jövőre végzem a sulival, és mindezt elkezdhetem.
A felnőtté válás küszöbén állva fogalmam sincs, hogy valójában mit is akarok. Egyik nap azt nézem, hogy melyik házak eladóak, milyen álláslehetőségek vannak, másik nap pedig az elmúló ifjúságomat siratom. Persze korántsem múlik ez el még :D
Az jutott eszembe, amikor 13-14 évesen már nagylánynak éreztem magam, de amikor 17-18 éves valódi nagylány állt mellettem, akkor kis pisis voltam. Ha ma vagyok 21-22 évesek körében, akkor nem érzem a különbséget, nem érzem azt, hogy ő már többet tud mint én.
Mindig is érettebbnek tartottam magam a koromnál. Ez nem jelenti azt, hogy én is komoly vagyok, csak valahogy mélyebben elgondolkoztam dolgokon, mint a körülöttem lévők. Legalábbis ezt vettem észre.
Fogalmam sincs, hogy mikor lesz belőlem igazi felnőtt, és jelen pillanatban azt sem tudom, hogy akarom-e ezt. 19 évesen az emberlánya még nem ilyeneken gondolkozik, de azért már ott motoszkál a fejében, ebben biztos vagyok.
Legszívesebben befejezném már a sulit, de emellett a gondolatom mellett szorosan ott van az, hogy mégsem akarom befejezni, mert akkor tényleg gyökeresen megváltozik minden, soha többé nem lehetek középsulis. Bár most sem az vagyok már, tavaly azt lezártam. Az sem volt egy egyszerű menet :D

Valójában ráérek még ilyeneken agyalni, csak ez most valahogy kikívánkozott.

Továbbra is sodródom az árral... :)

Könyvajánló

Szívügyemnek tekintem azt, hogy a mai fiatalokat olvasásra bírjam. Eddigi sikerélményem közül a legkedvesebb számomra az, amikor hazafele olvastam a buszon, és a mellettem ülő cimborám kért tőlem egy könyvet, hogy valamivel elüsse az időt addig, amíg haza nem értünk. Amikor pedig pár nap múlva azt mondta, hogy otthon befejezte az olvasmányt, olyan boldog lettem, hogy madarat tudtam volna fogni.
Ezért most bemutatom Nektek a kedvenc könyvem, amit már rengetegszer elolvastam és most megint belekezdek. :)

Szilvási Lajos: Egymás szemében

Szilvási Lajos, az elmúlt évtizedek hazai sikerszerzőjének szerelmi története valójában két napló. Két fiatal, Tamara és Attila párhuzamosan írt naplója. Önmagukról, a másikról, egymásról, az érzéseikről és a bizonytalan jövőről. Önkéntelenül, s ezért őszintén vallanak arról, milyenek is egymás szemében, és milyen a szemükben a világ.

"Tudd meg: ha nem vagy is itt, én mégis veled alszom. Mert szeretlek, cáfolatlanul és visszafordíthatatlanul."

"Nem az az ijesztő, hogy egyedül maradok, hanem az, hogy nélküle! Ha nincs mellettem, nélküle az a bonyolult biológiai folyamat, ami tulajdonképpen az életem, csak hamisított létezés. Üres, abszolút tartalmatlan látszat."

"Mit akarsz tőlem? Mondjak védőbeszédet? Tagadjam le, amit makognak rólam? Miért? Hogy mennybe menjek nálad? Nálad! Óriási!... Ki vagy te? Bocsánat, hülye kérdés volt. Totál mindegy, hogy ki vagy. Kértél engedélyt tőlem, hogy megbeszélj engem Vele? Vele! Vagy akárkivel. Mi közöd neked hozzám? És mi közöm van nekem tehozzád? És kinek mi köze van hozzá, hogy te meg én egyáltalán ismerjük egymást?... Mindjárt befejezem, bírd ki. Az a szimpla igazság, hogy te nem vagy klassz. De most már ez se fontos. Totál érdektelen. Mint az átlag. Vagyis elgőzölöghetsz."

"Fogjál a szemeddel, jó erősen, ne hagyd, hogy elszívjon a nap."

"Nekem ronda az írásom, de nem is azért írok, hogy más gyönyörködjön benne, hanem azért, hogy legalább én legyek az a valaki, aki törődik velem. Igaz, hogy most már egyáltalán nem biztos, abbahagynám-e, ha egyszer csak elkezdenének törődni velem. Már nem is hinném el, hogy őszinte tőlük ez az érzelem."

"Mondd, szeplős, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk nevelni? Ugye, a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk, amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked? Mondd, szeplős, szoktál te olyant gondolni, hogy még az egész élet előttünk áll? Ugye, te nem vagy olyan, hogy csak egy-két napra előre gondolkozol? Mert én ilyen voltam, amíg te nem voltál. Néha még ilyen sem. Néha az is hidegen hagyott, hogy holnap mi lesz. Valami lesz - rángattam a vállamat -, és ha semmi sem, az is közömbös. Amióta te vagy nekem, én annyira megváltoztam, hogy szinte nem is igaz semmi sem, ami addig volt, amíg te nem voltál."

"Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek."

Jó olvasást ;)

Kezdet és vég

"Mi sohasem lehetünk barátok, ha véget ér a kapcsolatunk. Nem azért, mert nem szeretlek és nem akarok veled lenni. Éppen ezért.
Nem tudom elképzelni, hogy nem ölelsz és nem csókolsz meg, nem bújhatok oda hozzád. Nem írhatok több olyan lényegtelen sms-t, hogy " nem tudok aludni, unalmas a suli, álmos vagyok, elvágtam az ujjam, minden bajom van". 
Nem tudom elképzelni azt az érzést, hogy nem vagy nekem. Nem létezhetek azzal a tudattal, hogy tartozom valakihez és olyan csodában van részem, mint még sohasem.
Bármennyire is szeretnék mindig veled lenni, ha nem lehetek teljesen veled, akkor inkább sehogysem. Elviselem azt, ha nehéz a suli, ha fáj a lábam az edzés után, ha beteg vagyok; de azt nem, hogy nem lehetek a tied. 
Nagyon szeretnék a barátod lenni. Továbbra is találkozni, beszélgetni, szórakozni. Mindez lehetetlen lenne ilyen múlttal a hátunk mögött.
Ezért, ha valaki menni akar, el kell engedni. Szenvedhetünk a fájdalom miatt, hogy nincs velünk, mert sokkal rosszabb az az érzés, hogy itt van mellettem, de valahogy mégsem... Ha menni akar, hagyni kell.."

Ezt most csak úúgy... :/

Hétfő, én szeretlek

Amikor engem hozott a gólya, biztos nagyon szép idő volt, különben nincs jobb ötletem, hogy hogyan szorulhatott belém ennyi optimizmus. Egyszerűen nincs olyan helyzet, amiben ne látnám a jót, és ez nagyon megkönnyíti a helyzetem :)
A hétfőkkel sincs különösebb gondom. Tudjátok, mi a jó a hétfőben? Az van legtávolabb a következő hétfőtől :P Csak, hogy ne nyomasszon senkit a hétfői hangulat.
Általában úgy telnek a heteim, hogy nincs semmi különös esemény. Ez sem túl jó, de az sem, hogyha hirtelen annyi minden jön össze, hogy képtelenség megoldani rendesen. 
Múlt héten a kézicsapatunkkal bejutottunk a megyei döntőbe :), ami jövő hét szerdán lesz. Aznap kell írnom 2 zh-t, és most teljesen tanácstalan vagyok. Ha kimaradok a suliból, később írom meg a zh-t, és csúszom az órákkal. Viszont a meccs.. Teljesen tanácstalan vagyok, alszom még rá egyet és kérdezősködöm, hogy mit tegyek. Egyiket sem lenne szabad kihagynom, ketté pedig még nem tudok még szakadni sajnos. Olyan megoldást úgysem találok, ami mindkét esetre jó lenne :/ Majdleszvalamii..

Erős téma váltás
Holnaptól március ^^ Nagyon szeretem a telet is, és biztos vagyok benne, hogy lesz még hideg meg hó meg eső meg fagy meg minden, de annyira jól hangzik már az, hogy tavasz lesz lassan. Reggelente, amikor suliba megyek, már világos van, napközben süt a nap és a Tamástól kapott jácintom is virágzik és ezért tavasz illat van a szobámban :)

A hétvégém nagyonnagyon jó volt, kizökkentem kicsit a megszokottból. Hétvégente mindig sütök sütit már, nagylány vagyok :D Jó látni azt, hogy ízlik mindenkinek :)
Szombaton édesdrága barátaimnak koncertje volt, amit nem szabad kihagyni. Este átmentem Donnihoz, elkészültünk, feltankoltunk innivalóval és útnak indultunk. Tamás nem jött, mert tanult, úgyhogy igazi csajos este volt. Hiányzott már az, hogy Donnival legyek :) Az is nagyon jó volt, hogy buli után Tamásnál voltam, úgyhogy ennél tökéletesebb már nem is lehetett volna az este :)

Még mindig nem tudom, hogy mi legyen a jövő hét szerdával, de nem törődöm most ilyennel, jókedvemvaaan ^^

pápuszi :)